Január 12. Péntek

Több fantasztikus dolog történt a mai nap. Például egy szuperjót beszélgettem az egyik régi tanítványommal, aki tegnap este az egyik edzésen váratlanul megjelent. Odajött köszönni hozzánk, de csak pár mondatot váltottunk, mert annyira volt lehetőségünk két munkasorozat közötti pihenőidő alatt. Ma viszont írtam neki, mert annyira jó volt újra látni.

Ilyenkor elkezdődik a levélözön és mindig jókat beszélgetünk, nosztalgiázunk és lelkesen meséljük mi minden történt azóta, hogy nem láttuk egymást. A közösségi média ma már páratlan gyorsasággal hozza egymáshoz közel az embereket, és én nagyon hálás vagyok ezért.

Mint minden péntek délután, ma is sok edzést tartottam. Mindenki bámulatosan fejlődik a csapatomban testileg és lelkileg egyaránt. Annyira boldog vagyok, amikor mondják, hogy mennyivel kitartóbbak lettek a rendszeres edzések által, és hogy már könnyebben oldják meg a problémáikat a hétköznapokban. Egyszerűen imádom, hogy ez a munkám, és hogy ilyen pozitív hatással lehetek az Életükre...

 Már csak egyet kell aludni, és holnap lesz az Életem egyik legfontosabb eseménye:

A Minden nap ajándék című könyvem premierje!

Már nagyon várom, hiszen végre kezembe foghatom a könyvemet, melyen három éven át rengeteget dolgoztam. Biztos vagyok benne, hogy felejthetetlen lesz ez az esemény, mert újabb bakancslistás dolog kerül kipiálásra ezzel: megjelenik Életem első könyve...

Végtelenül hálás vagyok amiért eljutottam idáig, hiszen az írás nem az én területem volt. Komoly nehézséget jelentett eleinte leírni a gondolataimat, tapasztalataimat és az Életem történetét úgy, hogy abból mások is tanulhassanak, de végül nagyon belejöttem és közel 300 oldalas mű lett a végeredménye.

Több nehézség is adódott a megjelenés előtti hónapokban, de nem adtam fel! Hiszem azt, hogy ha valamit teljes szívedből akarsz, akkor azt meg is tudod valósítani! A holnapi könyvpremier, hasonlóan a maratoni futóversenyen megszerzett első helyemhez, mélyen alátámasztják ezt a mondatot.

Az elmúlt néhány nap alatt össze kellett volna raknom, és bemagolnom egy szöveget amit a színpadon állva mondanék holnap az embereknek, de úgy döntöttem, hogy nem ezt fogom csinálni, mert én nem olyan motivációs előadó akarok lenni, aki csak bemagolt szöveget tud előadni.

A szívem mélyéről akarok beszélni, az átélt tapasztalataimról, és arról, hogy mi mindent tanultam meg az Élettől, amiket végül egy könyv formájában átadhatok az emberiségnek...

========================================

Ha még nem olvastad a könyvemet, akkor nagyon sok fontos infót nem tudsz rólam:

Például én mélyen magamba zárkózott voltam gyerekkoromban a szüleim halála után. Emlékszem, hogy mennyire nem szerettem még a képeken sem szerepelni, az általános iskolában készült kötelező osztályfényképeken is inkább elbújtam a magas fiúk mögé, hogy engem ne lássanak.

Holnap viszont olyan tettre készülök, amiből bárki erőt meríthet: Emberek elé fogok állni egy kivilágított színpadon, ahol beszédet tartok majd a könyvemről.

A beszédemen is lassítanom kell majd, hiszen gyakran előfordul, hogy hadarni kezdek ha bepörgök és lelkesen akarom átadni a tapasztalataimat. Ugyanakkor az is megesett már, hogy valamiért leblokkolok és nem tudom folytatni amit elkezdtem.

A megoldás most is jött a kihívásra.

Kriszti a párom kitalálta, hogy játszunk: rögtönözzek 2 perces előadásokat olyan témákról amiket abban a pillanatban kapok meg tőle. Azonnal megtetszett ez az ötlet, hiszen ezzel a módszerrel gyakorolni tudtam a folyékony, de lassított beszédet.

Így tartottam „minielőadást” a pénzről, az egóról és a kvantumfizikáról. Jól olvastad: kvantumfizikáról. Mondanom sem kell, hogy nem vagyok kvantumfizikus. De mégis össze tudtam szedni annyi gondolatot, hogy 2 percig beszéltem erről a témáról. ☺

A játék elérte a kívánt hatást, mert sokkal rutinosabb és ezáltal magabiztosabb lettem, mint eddig voltam. Rájöttem, hogy nincs szükségem betanult szövegre, ha beszélni akarok valamiről. Csak gyakorlás kérdése az egész, és a figyelmemet arra kell összpontosítanom, amiről beszélni akarok.

És a könyvemről nagyon akarok beszélni az embereknek, hiszen tudom, hogy milyen pozitív változást hoz majd az Életükbe, ha végigolvassák, és alkalmazzák a gyakorlatokat amiket tanácsolok.

========================================

Szóval a kihívások amikkel szembe kellett néznem, ismét lehetőséget hordoztak magukkal, hogy fejlődjek és többé válhassak, mint aki voltam eddig.

Teljes szívemből várom már a könyvbemutatómat, minden nehézség ellenére is. A hátamon futkos a hideg ha arra gondolok, hogy holnap végre kezembe vehetem a könyvemet. Vajon milyen lesz az első érintés, a borító tapintása? Milyen lesz az illata? Milyen lesz először belelapozni és érezni, hogy létrehoztam valamit...

Mára ennyi, most jön egy kiadós alvás, mert holnap lesz a nagy nap, és már eléggé elfáradtam így a hét utolsó munkanapjára. Minden jót kívánok! ;)

(Ha tetszett ez a bejegyzés, arra kérlek, hogy nyomj egy like-ot itt lent, illetve bátran mond el a véleményedet is.)

Január 4.

Ma már végre mehetek be edzéseket tartani. Lehet, hogy furcsa, de én imádom a munkámat, és hiányzik az, ha pár napig nem vagyok bent az edzőteremben. Hiányzik a „vas szaga”, a motivált, mindenre elszánt emberek társasága, a vendégeim barátsága, valamint a saját edzésem, ami mindig felpörget, kihívást állít elém, és ami után megérdemelt boldogsághormon tölti fel a testem sejtjeit.

Az edzések amiket tartok a vendégeimnek nem csak arról szólnak, hogy némán ott állok az ember mellett... Mindenkivel sokkal közelebbi a kapcsolatunk, mint edző és tanítvány.

Nagyon sokat tudok segíteni a tanácsaimmal, van, hogy csak velem tudják megbeszélni a problémájukak, és én nagyon jó hallgatóság vagyok...

A mai rohanó és egocentrikus világban a legtöbb ember csak magáról szeret beszélni, de ha meg kellene hallgatni a másikat, általában sietős dolga akad. Én nem így vagyok ezzel, főleg ha egy vendégemről van szó, akit meg kell értenem, hogy miért levert, energiaszegény vagy épp motiválatlan.

Éppen ezért a bemelegítés alatt, vagy néha két sorozat közötti pihenőidőben, mély, baráti beszélgetéseket folytatunk, és ezt nagyon szeretem a munkámban. Több vagyok, mint edző, hálás vagyok a bizalmukért.

Annak idején, amikor először gondoltam arra, hogy szeretném átadni a tudásomat, és segíteni az embereknek, hogy egészségesebbek, fittebbek, energikusabbak legyenek, vagy épp a fogyásban, izmosodásban kérik a segítségemet, akkor pont ilyennek képzeltem el a hivatásomat.. Nem csak edzést nyújtok, hanem sokkal többet annál. Testet és lelket egyaránt fejlesztjük..

====================================

A mai napon reggel is tartottam edzéseket, ami annyit jelentett, hogy korábban keltem fel, mint általában. A szokásos reggel rituálém után a konyhába mentem, hogy főzzek egy finom gőzölgő kávét. Csészével a kezemben állok az ablaknál és gyönyörködöm a napfelkeltében...végtelenül hálás vagyok az Életemért és ezért a pillanatért.

Fél órával később pedig már úton vagyok az edzőterembe. Van amikor autóval, és van amikor tömegközlekedéssel megyek. Mind a kettőt szeretem, előnyeik és hátrányaik ellenére is. Például a metrón vagy a buszon rengeteg üzenetre tudok válaszolni, le tudom írni a gondolataimat a jegyzetfüzetembe, vagy éppen megnézek egy motivációs előadást, amiket vezetés közben egyértelműen nem tudok megcsinálni.

Autóval ugyanakkor gyorsabban és kényelmesebben érek el a célomig... ééésss egyszerűen imádom az autónkat, az élményt, amit nyújt vezetés közben... amikor siklunk a rakparton és a Duna vizén csillámlik a napfény... Kowalsky meg a Vega pedig gondoskodik, hogy ne csak a szememnek jusson ki a csodából.

Miután végeztem a délelőtti edzésekkel, elindultam haza, ami közben olyan érzésem volt, mintha meghűltem volna egy kicsit, vagy egy vírus próbálna érvényesülni a szervezetemben. Furcsa volt, mert gyerekorom óta nem voltam beteg és nem kellett gyógyszert sem szednem. (mondjuk nem is nagyon akarok)

Ezzel egy időben nagyon megkívántam egy jó „erőlevest”. Gyorsan be is kanyarodtam a zöldségeshez, és beszereztem a szükséges hozzávalókat. Sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé, hagyma és mivel otthon füzérben felakasztva van szárított erős paprika, így azt már nem kellett vennem.

Hazaérve Krisztim meg is csinálta ezt a fajta „gyógyszert” amiből két tányérral be is kanalaztam, meg se kérdezve a kezelőorvost, vagy a gyógyszerészt a mellékhatásokról.☺

Az erőleves nagyon bevált, mert egy kis alvás után úgy keltem fel, hogy a meghűlésnek nyoma sem maradt, és tele lettem energiával. De most indulás, várnak a tanítványok!

 ====================================

Újra úton vagyok az edzőterembe, ezúttal a BKV-t részesítem előnyben. Egy ritka eset fordult elő velem, ahogy beléptem az öltözőbe: elfelejtettem magammal vinni a szekrényem kulcsát...

Póló és rövidnadrág volt az edzőtáskámban, de a váltócipőm erre a délutánra munkaszüneti napot kapott. Ilyen is előfordul, de aki ismer az tudja, hogy nem különösebben izgatom fel magam az effajta dolgokon.

Amit tenni kell, és amit én is rendszeresen szoktam csinálni, hogy azonnal a megoldásra összpontosítok, nem pedig a problémán siránkozok. Tanulni kell az esetből, és legközelebb jobban odafigyelni, hogy az adott hibát ne kövessük el újra, de most a megoldás a lényeg, hogy mit tudok azonnal megtenni.

Jelen esetben úgy oldottam meg a kihívást, hogy zokniban tartottam az edzéseket, néhány embernek mosolyt csalva az arcára ezzel a megoldással. ☺

Mára ennyi, hétvégén jön a következő naplórészlet, ugorva egy kicsit Január 12-re a könyvem premierjét megelőző napra, amikor eldöntöttem, hogy miről is fogok beszélni másnap...

(Ha tetszett ez a bejegyzés, arra kérlek, hogy nyomj egy like-ot itt lent, illetve bátran mond el a véleményedet is.)

Minden nap ajándék című könyvből részletek

(Ez egy közepesen hosszú bejegyzés (8 perc olvasási idő) de ezt a témát nem lehet egy nyúlfaroknyi facebook poszttal, vagy egy idézetes képpel elintézni. Én segíteni szeretnék, és ehhez bizony írnom kellett több dolgoról is. Jó szórakozást kívánok, szerdán jön a következő rész 2018 Januárból)

Minden ember fél valamitől (én is, és valószínűleg Te is). Van, aki a sötétségtől, van, aki a kígyóktól, és van, aki a pókoktól, ahogy én (amíg kezembe nem vettem egyet). Van, aki a párja elvesztésétől fél, van, aki a magánytól. Vannak, akik a megalázottságtól, kudarctól vagy a változástól, a kritikától, új dolgok kipróbálásától. Rengeteg dologtól félnek manapság az emberek, de nézzük, hogy mi is a félelem valójában és hogyan küzdhető le? 

A félelem az elme szüleménye, amely legtöbbször a bizonytalanságból ered, valamint abból, hogy nem a jelenben élünk, hanem egy képzeletbeli jövőben. Agyunkat tornáztatva olyan gondolatokat gyártunk, amelyek hatására tényleg rosszul fogjuk magunkat érezni. Szorongást és félelmet generálunk saját magunknak, olyan jövőbeli dolgokról amik talán megtörténhetnek valamikor és valahol, de az esetek legnagyobb részében be sem következnek.

===================================================

A képzelgésünket valóságnak hisszük, ami negatív hatással lesz az érzelmeinkre és a testünkre is (szervi megbetegségeket idézünk elő). Amíg nem tudtam mi a megoldás én is számtalanszor beleéltem magam olyan szituációkba, amelyek meg sem történtek.

Sztori:

Például egy moziteremben ülve azon gondolkozni, hogy otthon a szobámban láttam egy pókot...

Hű, mi lesz, ha hazamegyek, és pont akkor pottyan a fejemre? Mi lesz, ha rohangál rajtam, és nem lesz senki, aki segítene? Mi lesz, ha megharap, lehet, hogy emberevő!

Fel kellene hívnom a rovarirtókat. De itt most nem lehet telefonálni. Ki kellene mennem.

De túl sokan vannak, telt ház van. Hogy jutok ki innen középről? Mi lesz, ha mondjuk rosszul leszek? Itt fogok meghalni a moziteremben, mert senki nem enged ki? Már kezdem is rosszul érezni magam!

Lehet, hogy egy kicsit túlzásnak érzed ezt a monológot, de a valóságban történt (velem) és azóta ezernyi hasonló példát hallottam, hogy valaki olyan félelmeket generált egyetlen apró dologból, hogy napokra teljesen megbénította, és a depresszióig hajszolta magát egyetlen gondolattól.

Ha nem a jelenben élsz, azaz a fókuszodat, a figyelmedet nem arra a pillanatra koncentrálod ahol éppen vagy, akkor sajnos előfordulhat ilyen helyzet. (erről a MOST című fejezetben olvashatsz többet)

===================================================

Sokan félnek a kritikától, mások véleményétől. Meg akarnak felelni másoknak, a családjuknak, a barátaiknak, meg akarnak felelni a munkahelyükön, meg akarnak felelni az utcán, ha sétálnak. Elképzelik, hogy vajon a másik mit fog szólni...

Sok emberrel beszélgettem a céljaikról, és pusztán attól a ténytől nem mertek belevágni az álmaik megvalósításába, mert féltek attól, mit szólnak majd mások. Mi lesz, ha megtudják, mi lesz, ha nem lesz olyan tökéletes, amilyennek elvárnák az emberek, mi lesz, ha nem tetszik, és még sorolhatnám.

Nem akarják, hogy mások rossz dolgokat gondoljanak róluk, félnek a felmerülhető kritikától. Ezért úgy próbálnak élni, hogy ne kapjanak negatív véleményt.

Szerintem így élni tragédia...

Akkor menj át a hídon,
amikor odaérsz!

Ne gyárts előre eseményeket a fejedben, ne próbálj egy másik ember fejével gondolkodni, hogy vajon majd mit mond. Ne akard kitalálni, ki mit fog tenni és miért lesz az a reakciója.

Nekem ez az egy gondolat hatalmas szabadságot adott, hiszen ma már nem képzelgek olyan szituációkról, amelyek csak a fejemben léteznek, és amelyektől félelmet vagy aggódást érezhetek olyankor, amikor semmi okom nem volna rá.

===================================================

Nagyon sokszor hallani a következőt is:

„Félek, mert nem vagyok elég jó valakinek.”

Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam, és teljes szívemből biztatlak erre téged is:

Ne akarj megfelelni mindenkinek!

Ne olyan ember akarj lenni, amilyennek mások szeretnének látni, mert lehetetlen mindenkinek megfelelni. De te se várd el, hogy mások olyanok legyenek, amilyennek te képzeled őket. (későbbi fejezetekben még olvashatsz arról, hogy miért nem tudsz megváltoztatni egy másik embert) Mindenki különleges egyéniség, saját életúttal, saját tapasztalatokkal. Mindannyian csodálatosnak születünk!

Nem tudsz mindenkinek megfelelni, mert mindig lesz olyan, akinek nem tetszel, vagy nem tetszik az, amit csinálsz. (Az epret sem szereti mindenki, de attól még ugyanolyan csodálatos és finom.)

===================================================

Hogyan küzd le a félelmet?

Vannak olyan félelmek, amelyeket nem elengedni kell, hanem szembenézni velük.

Ilyenkor ne amellett sorakoztass fel érveket, miért nem megy valami, miért félsz, hanem azokra az erősségeidre koncentrálj, amelyekért képes vagy bármit megtenni.

Nézz szembe a félelmeddel, képes vagy leküzdeni, bármi is legyen az! Ne félj, hanem cselekedj!

(Amíg nem nézel szembe azzal, amitől félsz, amíg nem teszel valamit, addig kísérteni fognak ezek a gondolatok, és nem tudsz fejlődni, megmaradsz ezen a szinten ahol vagy.)

Így fogtam meg pókot többször is, hagytam, hogy mászkáljon a kezemen, és utána nevettem magamon, hogy ettől féltem. Vagy a kivilágítatlan Szalajka-völgyben futottam esténként, amikor csak a hold világította meg az utat, hogy a sötétségtől való félelmemen felülkerekedjek. Az első futás után elmúlt.

Arra kérlek, gondolkozz el ezen: miért van az, hogy egy dolog félelmetes valakinek, míg a másik embernek semmiség? Gondolkozz! Tényleg az a dolog félelmetes, vagy csak te látod annak?

A félelem az elme szüleménye, amely kialakulhat egy gyerekkori élmény, rossz tapasztalat vagy akár a média és a filmek által is. Bizonyított tény, hogy aki rendszeresen néz horrorfilmeket, annak sokkal több félelme van. Ugyanez vonatkozik azokra, akik bűnügyi, gyilkossági sorozatokat néznek. Egyre inkább ilyennek látják a világot. Elhisszük, amit mások állítanak, és idővel saját magunkénak érezzük az adott félelmet. Pedig a valóság sokszor teljesen ártalmatlan.

A félelmek legtöbbször nem valóságon alapulnak, hanem előre gyártott képzelgések. Ha a jelenre összpontosítasz, rá kell jönnöd, hogy legtöbbször nincs semmi abban a pillanatban, amitől tényleg félned kellene.

===================================================

Persze ez alól kivétel, ha valós életveszélyben vagyunk, de szerencsére agyunk félelemgyártó mechanizmusa nem dolgozik ilyenkor.

Ha valós életveszélyes helyzetbe kerülünk, agyunk azon része leáll, amelyik a félelmekért felelős, és minden porcikánkkal azon leszünk, hogy azonnal elhárítsuk a fizikai veszélyt, amely ott, abban a pillanatban van.

===================================================

A félelmek tehát olyan dolgok, amelyeket mi magunk gyártunk valamiről, ami nem a jelen pillanatban történik. Hasonlóan a kételyhez, a saját képességeiben való kételkedéshez.

Ha félünk attól, hogy nem vagyunk elég jók, nem hiszünk magunkban és abban, amit teszünk, akkor kételkedünk magunkban. A félelem képes megbénítani az egész életünket.

Sajnos ezért van az, hogy sok ember fél attól, hogy kipróbáljon új dolgokat, és átéljen ezzel új élményeket, vagy hogy tegyen valamit azért, hogy megváltoztassa az Életét...

===================================================

De én itt vagyok! Élő magyar példaként, hogy meg tudjuk változtatni az életünket! Nincstelen árvaként indulva is célba tud érni az ember!

Volt, hogy éheztem, amikor legelőször Budapestre költöztem. Kauciót kifizetni, majd a havi albérletet, a rezsit az addigi számláim mellett, sokaknak ismerős probléma lehet. Hozzáteszem: úgy jöttem a fővárosba, hogy előtte nem jártam itt, csak átutaztam rajta párszor, és a metrót is csak a tévében láttam addig.

Bevallom, eleinte féltem attól, hogy mi lesz majd, ha felköltözöm a nagyvárosba, ahol senkit nem ismerek, és nem tudom, mi merre van. De jöttem, mert változtatni akartam, hittem magamban, és éreztem, hogy erre visz az utam.

A félelem pedig egyre inkább csillapodott, és teljesen el is múlt. Pedig volt, hogy hetekig csak pirítóst ettem vagy vajas kenyeret, mert nem volt pénzem másra. De itt voltam, sikerült állást találnom egy építkezésen, és fél évvel később már rutinosan mozogtam a városban is. Jobb és jövedelmezőbb munkákat kerestem és kaptam meg.

Megtanultam, hogy a félelem csak időpocsékolás. Egyre inkább hittem abban, hogy nekem minden összejön, ha elég erősen hiszek benne és megteszem, amit kell, akkor, amikor kell.

Ha erősen hiszel magadban, a képességeidben, a kitartásodban, akkor elég erős vagy ahhoz cselekedj, és a félelmek így a fókuszon kívül esve fokozatosan halványulni fognak. Egyre magabiztosabb leszel, mert ezeket a sikereket te éred el, és eljutsz oda, hogy bármilyen helyzetet meg fogsz tudni oldani!

Szóval HIGGY MAGADBAN! Erre csak Te vagy képes, más nem tudja helyetted megtenni...

Győzd le a kételyeket a fejedben, győzd le a félelmeidet, és haladj előre nap mint nap!

Nem kell látnod az egész utat, amely a célodhoz vezet. Elég, ha csak a következő lépésre koncentrálsz. Hinned kell magadban és abban, hogy képes vagy rá! 

Ott van benned minden, amire szükséged van. Képes vagy gondolkodni, képes vagy olvasni és fejleszteni magad. Különben ezt a könyvet sem olvasnád. Képes vagy arra, hogy pozitív irányba tereld a gondolataidat és ezzel javíts a döntéshozó képességeden. Képes vagy arra, hogy apró lépésenként napról napra jobb legyél!

Engedd el azokat a negatív jelzőket, amelyekkel azt hitették el veled, hogy mikre nem vagy képes.Próbálj ki új dolgokat, merj élni, mert nem tudod melyik nap lesz az utolsó...

===================================================

Párkapcsolat részlet:

Ha az önbecsülésed rendben van, nem kell attól félned, hogy egyedül maradsz. Ha jó a viszonyod saját magaddal, szeretsz magadban lenni. Ezért is kezd a dolgot az önbecsüléssel, saját magad elfogadásával és szeretetével. Az egyik leggyakoribb hiba, hogy azért megy bele valaki egy párkapcsolatba, mert fél a magánytól.

Nem szeret egyedül lenni, mert ilyenkor magányos. Ez csak azért van, mert még nem fedezte fel saját magát, nem élvezi a saját társaságát. Általában az ilyen embereknek alacsony az önbecsülésük, és nincsenek jóban még saját magukkal. Attól félni, hogy nem vagy szerethető, egy másik olyan dolog amiről már olvashattál, és ha idáig eljutottál a könyvben, valamint megcsináltad a gyakorlatokat, akkor ez rád már nem vonatkozik.☺

Ne viszonyítsd magad másokhoz, hanem indulj neki most, ahol épp vagy és azzal, amid van.

Ne beszélj negatívan magadról, ne értékeld alul a képességeidet, ne akard, hogy ezek a kijelentések váljanak valóra.

Mindig úgy beszélj magadról, amit szeretnél, hogy valósággá váljon.

Ne félj változtatni! Képes vagy arra, hogy fejlődj és, hogy jobb legyél napról napra!

Sokan félnek a kudarctól.

„Mi van, ha nem jön össze?”

Sajnos ezzel a mentalitással nem lehet fejlődni, és haladni előre.

Mert ha a félelem visszafog attól, hogy elindulj, akkor sajnos ott fogsz maradni, azon a szinten, ahol vagy. Így nem tudod sem a céljaidat megvalósítani, sem az életedet megváltoztatni. Pedig ha tudnád, hogy hibázni emberi dolog… Nem sikerülhet minden elsőre. Ne félj a kudarctól, próbálkozz! Ha valami nem úgy sikerült ahogy szeretnéd, hát javítsd ki.

Van, hogy újra és újra neki kell kezdeni valaminek, mire sikert könyvelhetsz el. A kudarcot ne úgy fogd fel, hogy tönkremegy az életed, vagy semmi nem jön össze. A hibákat, az akadályokat mindig tanulóleckének tekintsd. Ha valami nem működik, változtass! Keress új megközelítéseket, a megoldásra törekedj. 

A félelem visszafog és sokszor vissza is húz. Le a mélybe, a hullámvölgy aljára. Mindenki életében vannak hullámvölgyek, ez természetes. De rajtunk múlik, hogy mire hogyan reagálunk. Hiszek abban, hogy minden okkal történik velünk, épp ezért rajtunk múlik, hogy megtanuljuk a leckét. Ha gyakran követed el ugyanazokat a hibákat, gondolkozz el.

Nem azért kapom ezt újra és újra,
mert már rég változtatnom kellett volna?

A félelem, amely egy jövőbe vetített és elképzelt szituáció, képes szorongást, tartós aggódást kiváltani belőled. De hogyan küzdhető le ez a szorongás?

Egyszerű: azonnal fogj valamilyen cselekvésbe! Ha elkezdesz csinálni valamit és arra fókuszálni, teljesen beleéled magad, akkor a figyelmed a jelenre irányul, arra, amivel épp foglalkozol. Ez leállítja az agyad „túlpörgését”, és a szorongás szépen lassan feloldódik a tevékenységben, amit csinálsz.

Ismerd fel és tudatosítsd magadban, hogy tényleg félelemről van-e szó, vagy csak a hiedelmed az, ami félelmetessé tesz egy dolgot. Mindig tedd fel magadnak a kérdést, ha félni, szorongani, aggódni kezdesz:

Valós dologtól félek?

Olyantól, ami épp most történik?

Vagy csak képzelgek és fantáziálok valamiről, ami lehet, hogy megtörténhet, de valójában csak a fejemben létezik ez a jövőbe vetített szituáció? Foglalkozz azzal, ami most történik.

Nem a jövőben, hanem ebben a pillanatban!

Itt is van okod a félelemre? Csak a tényekre figyelj, a valóságra!

Engedd el a képzelgéseidet, a fantáziálást, engedd el a félelmeidet, amelyek csak visszafognak.

Mosolyogj többet, cselekedj, légy aktív, ne hidd el, hogy kevesebb vagy bárkinél is!

Próbálj ki új dolgokat, merj változtatni, és ha valami nem úgy sikerül elsőre, ahogy szeretnéd, hát javítsd ki a hibát!

Az Élet nem arról szól, hogy problémák nélkül tudjunk élni. Hanem ha felmerülnek, megoldjuk őket.

Van amit nem mi irányítunk, történnek események, amik tőlünk függetlenül, a befolyásunk nélkül sokszor váratlanul alakulnak ki. Ilyenkor el kell fogadni, hogy van ami nem rajtunk múlik.

Egy dolog viszont rajtunk múlik: Az eseményekre hogyan reagálunk... 

Az Élet félelmekben élve nem Élet...

A döntés csak és kizárólag rajtad múlik: félsz vagy ÉLSZ?

Minden nap ajándék könyv:

http://konyvmogul.hu/balint-janos

(Ha tetszett ez a bejegyzés, arra kérlek, hogy nyomj egy like-ot itt lent, illetve bátran mond el a véleményedet is.)

 A történet folytatódik, de vasárnap már egy kicsit komolyabb téma jön, ami nem más, mint a félelmek. Addig viszont jó szórakozást kívánok, kanyarodjunk is vissza 2018 második napjára:

JANUÁR 2. 

Viszonylag korán ébredtem ahhoz képest, hogy ma még nem dolgozom. Őszintén szólva örülök ennek, hiszen sokkal több időm jut a napközbeni tevékenységekre, ahogy szokták mondani, „ki korán kel, aranyat lel.” vagy a viccesebb változata „aki korán kel, délutánra tök fáradt lesz”.

Mivel minden napomat egy „rituáléval” kezdem, így ezt most meg is osztom Veled, hogy lásd, hogyan indulnak nálam a reggelek. Hetente általában két nap kivételével akkor ébredek fel, amikor abbahagyom az alvást. Egyszerűbben mondva, amikor akarok.

Természetesen ez nem volt mindig így. Alkalmazottként én is 5-kor keltem, de volt olyan munkahelyem, ahol már 4-kor csörgött az ébresztőóra. Mondanom sem kell, elegem lett ebből, és elhatároztam, hogy máshogy fogom élni az életem. Nem a munkával volt a problémám, hanem azzal, hogy mások osszák be az időmet.

(Csak azért mesélek erről, hogy tudd: számodra is lehetséges egy szabadabb és boldogabb Élet, ha én képes voltam megvalósítani ezt a célomat, Te is képes vagy rá! Persze, ha ezt szeretnéd... Én sem vállalkozónak születtem, egyszerű alkalmazottként kezdtem neki az egésznek...)

Mivel én reggelente vagyok kreatív, nekem kulcsfontosságú, hogy a reggeli órák szabadok legyenek, mert ilyenkor írom a könyvemet, az internetes anyagokat, posztokat stb. Mint írtam, jelenleg hetente csak két nap tartok reggeli edzéseket, a hét összes többi napján kreatív munkát végzek délelőttönként. Viszont egy dolog közös az összes napomban, (bármikor ébredjek is) az, hogy előveszem a füzetemet és leírom miért vagyok hálás, illetve megfogalmazom a céljaimat.

Ez alól a tegnapi nap sem volt kivétel (Január 1.) és ha vendégségbe megyek, akkor is nálam van ez a füzet. Korábban a határidőnaplómba írtam a céljaimat, de ebben az évben ezen változtattam, mert alig férne el most már valami a céljaim és azok mellett a dolgok mellett amikért hálás vagyok. Visszatérve a reggeli elfoglaltságaimhoz, a következő dolog amit szoktam csinálni a célfüzetbe írás után: a relaxálás.

Ezt itthon rendszerint a nappali puha szőnyegén szoktam csinálni a hátamon fekve: becsukom a szemem, és elképzelem, hogy a füzetbe írt céljaim megvalósulnak. Átérzem annyira, amennyire csak tudom, mert ezzel a gyakorlattal behozom a jelen pillanatába azt a jövőt, amit szeretnék elérni, aminek az irányába haladok.

Majd a légzésemre koncentrálva teljesen elengedem magam. Változó, hogy mennyi ideig tart a relaxálás, általában 5-15 perc szokott lenni.

Ezután jön az önfejlesztés, azaz az olvasás. Rengeteg könyvön vagyok már túl, pusztán ennek az egyetlen ténynek köszönhetően, hogy nem hagyom ki a reggeli „rituálémat”. Az olvasás azért is hasznos, mert ellentétben a reggeli tv nézés, vagy rádió hallgatás helyett, olyan pozitív gondolatokkal töltöd meg az elméd, amelyek sokkal boldogabbá tesznek, és így indulva neki a napnak az egész környezetedre pozitív hatást tudsz tenni. Hiszen amilyen a lelki világod, a belsődben uralkodó világ, olyan lesz a külső világod is... (Erről és a célmegvalósítás fortélyairól még bővebben is olvashatsz a Minden nap ajándék című könyvben)

Természetesen a céljaim sem a véletlennek köszönhetően valósulnak meg, rengeteg munka van mögöttük, de mégis óriási hatással van az, hogy minden egyes nap leírom és elképzelem ahogy megvalósulnak. Így rögzítem magamban, kézzelfoghatóvá teszem őket miközben papírra írom, és mivel nagyon jó érzéseket keltenek bennem, ezzel beindítom a vonzás törvényét, amiben nagyon hiszek.

A délelőtt, a délután, de még az este folyamán is roppant hasznos ez, hiszen a céljaimmal ébredve indultam neki a napnak, így ha olyan dolog, vagy ember kerül a látóterembe, ami pont a célommal van összhangban, egyértelműen tudni fogom, hogy most reagálnom, lépnem kell, mert nem biztos, hogy egy lehetőség kétszer jelenik meg előttem. Ezért is fontos, hogy összhangban legyél a céljaiddal, és amikor eljön a pillanat, akkor cselekedj!

=====================================

Egyébként ez az egész, hogy reggelente mit csinálok csak egyszerű elhatározás kérdése volt. Változtatni akartam az Életemen, és olyan szokásokat kezdtem kialakítani, amiket a sikeres emberek csinálnak. Mivel nagyon sok életrajzi művet, cikket olvastam, felfedeztem azt a közös vonást a példaképeimben, hogy korán keltek, és rendszeresen olvastak.

Elkezdtem én is egy kicsit korábban kelni, eleinte csak 10-15 perccel, hogy ne legyen túl nagy sokk a szervezetemnek, majd alkalmazni kezdtem azokat a dolgokat, amiket be tudtam illeszteni az Életembe.

Áldozatot hoztam, amiért korábban kellett felkelnem?

Igen! Megérte? Egyértelműen!

Nagyon ritkán előfordul, hogy ötkor kell kelnem, de akkor sem hagyom ki ezt a rituálét, mert már teljesen a részemmé vált, és mert ez a néhány dolog tejesen feltölt pozitív energiával, még mielőtt kitenném a lábam az utcára.

Teljes szívemből kívánom Neked is, ha eddig még nem alkalmaztad ezt a módszert, mert tényleg pozitív hatással van az egész napodra a reggeli feltöltődés, és mivel Minden nap ajándék, ne pazarold el...

Viszont azt is tanácsolom, hogy eleinte csak 10 perccel kelj korábban, ahogy én is kezdtem.

10 percbe bőven belefér a céljaid leírása, egy kis relaxálás és még egy kis olvasás is. A lényeg az, hogy kezd el, váljon szokásoddá egy olyan építő dolog, amit eddig nem csináltál, és ami garantáltan csak a hasznodra válik hosszú távon.

=====================================

Most viszont megyek, mert van néhány elintéznivalóm: banki teendők, vásárlás és kocsitakarítás, mert tegnap elég sárosan ültünk vissza az autóba a Hármashatár-hegyen. Mivel ma nem dolgozom, így többször is lesz lehetőségem leülni a laptopom elé írni a naplómat, szóval még „visszatérek”.

=====================================

Pár óra telt csak el, és már minden tennivalómat ki is pipálhatom. Az autó is ragyog, amit még mindig gyermeki lelkesedéssel tartok tisztán, szóval most, hogy végeztem mindennel, jöhet egy kis lazítás. Később Facebook üzenetekre kell válaszolnom (mert ezekből mindig jócskán van) valamint  a Minden nap ajándék – A Ti csoportotok adminisztrátori teendőinek ellátása, posztok tervezése, és egy kis délutáni alvás, ami után elmegyek majd futni. Futni, érted, futni január 2.-án! De hát ez a terv... ☺

=====================================

Ebben a pillanatban jöttem ki a zuhany alól.

Voltam futni és húúúú fantasztikus volt. Engem mindig feltölt energiával ez a mozgásforma, és ez ma sem volt másképp. Kicsit hűvös van, de ez nem foglalkoztat különösebben, fel kell öltözni normálisan és nincs kifogás. ☺

Már megittam az elmaradhatatlan csokis ízesítésű fehérjeturmixom, ami egyfajta jutalomfalat a futás után. Ezzel táplálom az elfáradt izmaimat, és mivel finom, így a lélekre is jótékony hatással van. Természetesen este megy is a sikernaplómba ez az év elejei pár kilométer, apropó sikernapló! Na erről majd később...

A délután hátralévő része már csak pihenéssel fog telni, Krisztivel egy kis „semmittevés” töltődés, lazítás...

(Ha tetszett ez a bejegyzés, arra kérlek, hogy nyomj egy like-ot itt lent, illetve bátran mond el a véleményedet is.)

Köszöntelek kedves olvasóm, ez is egy csodaszép nap!

Már túl vagyunk a bemutatkozáson és a Minden nap ajándék című könyvem bevezetőjének blogbejegyzését is olvashattad. Most jöjjön valami valami egészen más, valami aktuálisabb.☺

Vagy mégsem?

Amit most megosztok Veled, az egy kicsit korábbra nyúlik vissza, egészen pontosan január elsejére.

Kérdezheted, hogy miért pont ez a nap, és mit akarok most ezzel? A válasz egyszerű:

Azon a napon kezdtem el írni egy naplót, ahol részletesebben mutatom be a mindennapjaimat, azt, hogy hogyan élek. Egyenlőre saját magam miatt, illetve az írás szeretete és a kreativitás fenntartása volt a másik cél. Ennek a naplónak fogom megosztani a részleteit, ami azért is izgalmas, hiszen van ami akkor még csak egy cél volt, de mára már valósággá vált. Vannak olyan részletek, amikor készülök valamire, de ma már tudom, hogy hiba volt. Érdekes visszatekinteni egy kicsit azokra az érzésekre, gondolatokra, amikre egyébként nem szoktunk emlékezni.

Viszont én leírtam őket, és visszaolvasva nagyon jó ötletnek tűnt. Lássuk mi történt 2018 legelső napján:

Január 1.

Hol is kezdjem?

2018 Január 1-je van, délelőtt kilenc óra. Most biztos felhúzod a szemöldököd, hogy miért nem vagyok még másnaposan az ágyban, és alszok, mint a bunda a szilveszter éjszaka után. A válaszom egyszerű: ez volt a célom.

Már kinőttem abból, hogy lerészegedjek, és azt se tudjam „hol a fejem” vagy, hogy reggelig bulizzak egy zsúfolt, füstös szórakozóhelyen.

Engem már nem ez tesz boldoggá, és ezt onnan tudom, hogy pár hónapja az egyik barátom születésnapját ünnepeltük Budapest egyik legismertebb szórakozóhelyén. Hiába volt rajtunk VIP szalag, már nem azok vagyunk, akik pár éve még ugyanott életünk legjobb bulijait éltük át. Valószínűleg ez a korral és az érettséggel jár, amit oly sokan elmondtak nekem is fiatalabb koromban, de nem hittem volna, hogy ez tényleg így lesz. Pedig így van, és igazán élvezem a mostani Életemet.

Sokkal jobban vágyom arra, hogy egy jót beszélgessek a családommal, vagy a barátaimmal, megosszuk egymással a tapasztalatainkat, nevessünk, jól érezzük magunkat, és bármennyire is fura, ehhez nem kell alkohol. Még szilveszterkor sem.

De azért ne gondold, hogy szent ember vagyok, mi is elővettünk tegnap este egy üveg minőségi száraz vörösbort, és éjfélkor megvolt a pezsgővel való koccintás is. Most pedig már ébren vagyok, megittam a reggeli kávémat, és leültem a laptopom elé, hogy elkezdjem a naplómat írni erről az évről.

==========================================

Ez az ötlet azután jött, hogy tavaly ősszel befejeztem életem első könyvét, melyben kilenc év tapasztalata, a boldogság titka keresésének az eredménye, valamint a személyes fejlődésem van belefoglalva. Jelenleg a nyomdában van a művem, és január első heteiben fog megjelenni. Gondolhatod, mennyire izgatott vagyok ezzel kapcsolatban, hiszen nem mindennapos, hogy könyvet ír az ember, és az meg is jelenik.

Egyébként azért kezdtem el három évvel ezelőtt írni, hogy átadjam a tudásomat és a tapasztalataimat a lehető legtöbb embernek arról, hogy hogyan lehet a mai rohanó világban egy teljes és kiegyensúlyozott Életet élni. Biztos Te is keltél már fel úgy, hogy semmi kedved nem volt bemenni dolgozni, vagy érezted azt, hogy nem jutsz egyről a kettőre, csak élsz nap nap után de nem mondanád igazán boldognak magad. Ha ez így van Veled is, akkor sok szeretettel ajánlom a Minden nap ajándék című könyvet, mert azt tapasztaltam a környezetemben, és úgy általánossággal az egész országban, hogy bizony ezen a téren van mit tanulni. Én mélyen hiszem azt, hogy mindenkinek joga van a boldog Élethez...

==========================================

A „Minden nap ajándék” nagyon sok gyakorlati tanácsot, feladatot tartalmaz, és az életemből vett számos példával támasztom alá, hogy mi hogyan működik a hétköznapokban. Mivel én már teljes, kiegyensúlyozott és boldog életet élek a Párommal, egyre több embert kezdett érdekelni, hogy hogyan csinálom, mi a titkom.

Végül ezekből a kérdésekből, kérésekből egy könnyen érthető könyv született melyben összefoglaltam mindazt, ami eljuttatott engem, a nincstelen, árva, zárkózott és kövér kisfiút álmai életének megvalósításához. 

Mi minden kellett ahhoz, hogy magabiztosabb legyek, ahhoz, hogy lefogyjak és ahhoz, hogy találkozzak Krisztivel, akivel meghitt párkapcsolatban élünk, és aki egyébként épp itt van mellettem a nappaliban, és mint minden reggel, most is könyvet olvas és elmosolyodik, ahogy észreveszi, hogy nézem ebben a pillanatban. 

==========================================

Tudnod kell, hogy ez a napló a legjobbkor készül, mert rengeteg célunk, tervünk idén fog valóra válni. Például megjelenik életem első könyve, ami dedikálásokat, könyvbemutatókat, előadásokat és számos más eseményt von maga után. De erre az évre terveztük például közös életünk egyik legnagyobb eseményét is: összeházasodunk és elmegyünk nászútra egy messzi messzi galaxisba... ☺

Pontosabban azért nem olyan messzire, de valóra váltjuk egy nagy álmunkat is ezzel az úttal: Maccu Picchu.

Szóval lesz itt bőven miről írni, és ez a blog, amit épp a olvasol, egy könnyed, érthető formában adja át a tudásomat, a tapasztalataimat az Életem egy részével, mert úgy gondoltam, hogy így mutatok igazán példát, és így látható igazán az, hogy én hogyan csinálom a mindennapokban azokat a dolgokat, amiket leírtam az első könyvemben.

De ennyi lett volna egyelőre, mert most reggelizni fogunk, ami után társasjátékozás van betervezve. Később hazaviszem autóval a vendégeket, akikkel együtt tölttttük a szilveszter estét (családot, barátokat).

Egyébként nem rég kezdtem el Budapesten vezetni, amiért ez nekem sokszor jelent kihívást, de erről majd később. 

Délután a szokásos „év első napján lévő kirándulás”lesz a Párommal, azaz Krisztivel. Valamikor estefelé ülök le újra a gép elé, hogy bejelentkezzek, addig is minden jót...

==========================================

Hét óra van, odakint már rég be is sötétedett, sajnos ilyenek a téli hónapok. Ebből a szempontból már nagyon várom a nyarat, hogy sokáig kint lehessek a szabadban, amit imádok. Most is nagyon jó volt fent lenni a Hármashatár-hegyen. A friss levegő, és a természet közelsége teljesen feltöltött pozitív energiával. Képzeld, belesétáltunk egy felhőbe is, fantasztikus érzés volt, élveztük, ahogy a szél fújja és láthatóan benne voltunk az egészben. Varázslatos volt ott állni a fehér ködszerű felhőben.

Imádok fent lenni a hegyekben... csend van, nyugalom, és csodálatos minden. Teljesen ellentéte a lent elterülő nyüzsgő és zajos városnak. Hazafelé, ahogy furcsa mód kicsit bedugulva maradt a fülem, amit a Kolosy térnél egy piros lámpánál várakozva meg is jegyeztem Krisztinek, aki csak ennyit mondott:

-Lehet, hogy lappang benned valami betegség.

Bízom benne, hogy teljesen egészséges vagyok és nem kaptam el semmit a mostani vírusos járványból.

Az este hátralévő részében már csak pihenni fogunk, megnézünk egy filmet összebújva, igazi meghitt hangulatban zárva ezt a fantasztikus napot. ☺

(Ha tetszett ez a bejegyzés, arra kérlek, hogy nyomj egy like-ot (Tetszik) itt lent, illetve bátran mond el a véleményedet is.) 

Én Bálint János vagyok, a Minden nap ajándék című könyv írója, személyi edző és életmód tanácsadó.

Azon szerzők közé sorolom magam, aki azért ír, mert az Életútja során megszerzett tudását, és tapasztalatát szeretné megosztani embertársaival. Megnyugtatlak, nem molekuláris szerkezetelemzésről, és nem is a szakácstudományomról szól a könyvem.

A hétköznapi Életben Téged is foglalkoztató kérdésekre fogsz válaszokat kapni, melyek hozzásegítenek egy boldogabb, és kiegyensúlyozottabb Élethez:

Például tele vagy félelmekkel, és sokat aggódsz? Folyamatosan a múlton rágódsz? Vagy gyakran stresszelsz a legapróbb dolgok miatt is? Nem olyan Életet élsz, amire valójában vágysz? Mélyponton vagy, és nincsenek céljaid? Nem szereted magad, és nem olyan a Párkapcsolatod amilyennek szeretnéd?

Én is tudni akartam ezekre a kérdésekre a válaszokat, mivel nem volt egy könnyű Életem. Viszont hiszem azt, hogy ha én, a zárkózott, kövér, félelmekkel teli, árva kisfiúból aki voltam, a morcos, agresszív katonából akivé váltam, képes voltam nyitott, mosolygós, pozitív beállítottságú ember lenni, akkor bárki képes rá!

CSAK NÉHÁNY DOLOGRA VOLT SZÜKSÉGEM EHHEZ.

Egyetlen nagy célom maradt még hátra, az hogy a lehető legtöbb emberhez jusson el, hogyan lehet boldog és kiegyensúlyozott életet élni, mert szerintem minden embernek joga van a boldogsághoz.

Én sem mindig voltam mosolygós, pozitív beállítottságú, nyitott ember, és ha röviden össze kellene foglalnom az Életemet, akkor valahogy így nézne ki:

Szegény családban születtem, és épp, hogy elkezdtem az általános iskolát, meghaltak a szüleim. A dolgok gyorsan történnek, és akkor döbbensz rá, mit veszítettél el, amikor már késő.
Árván nőttem fel, egy számomra teljesen új környezetben, egy új családban. Kövér és zárkózott kisfiúként elég nehéz volt ez az időszak.

Sokat csúfoltak, és gyakran kívülállóként kezeltek, mert én árva voltam, azaz más mint a többiek. Csak arra tudtam gondolni, hogy ha felnövök, akkor mindenre elszánt, bátor és erős katona leszek, aki kiváló fizikummal rendelkezik. (Lehet, hogy túl sokszor láttam a Rambo filmeket.)

Ugorva egy nagyot az időben, emlékszem arra a napra, amikor egy alakulótér betonján álltam, és az eskümet tettem a hazám védelmére. Eljutottam angyalbőrben egészen Afrikáig, ahol egy napfelkelte mindent megváltoztatott. Olyan eseményt éltem át, amit nehéz szavakba önteni.

Az életem 180 fokos fordulatot vett, és nem sokkal később befejeztem a katonai pályafutásomat. Elkezdtem az Élet értelmét kutatni. Miért történt velem mindez, hogyan tovább, és természetesen ami mindenkit érdekel: hogyan lehet Boldog és kiegyensúlyozott, harmonikus életet élni?

KÖZEL 10 ÉV EREDMÉNYES KUTATÁSÁT FOGLALTAM ÖSSZE A KÖNYV 13 FEJEZETÉBEN.
Olyan témákról osztom meg a tapasztalataimat, mint például a
– félelmek,
– az ego,
– a szeretet,
– a magabiztosság, és az önbecsülés fejlesztése,
– ha nem boldogít valami, akkor engedd el,
– célmegvalósítás fortélyai,
– a boldog párkapcsolat titka,
– a hála, és a pozitív gondolkodás ereje,
– valamint edzőként szerzett tapasztalataimat adom át a test, és a lélek harmóniája című fejezetben.

Ennek a tudásnak köszönhetően, ma már boldog és kiegyensúlyozott Életet élek a Párommal; megnyertem egy 42 kilométeres maratoni futóversenyt, személyi edzőként segítek az embereknek, és íróként adom át a tudásom legjavát.

Nem hiszem azt, hogy bármi különleges lenne bennem, nem vagyok superman, ugyanolyan hús-vér ember vagyok, mint bárki más. Az iq pontszámom sem kiemelkedően magas, és diplomám sincs.

Van viszont szívem, akaraterőm, és képes voltam újra megtalálni a gyermeki kíváncsiságomat. Nyitott lettem a világ csodáira, keresni kezdtem azokat a dolgokat, amik hozzá segítenek bárkit, egy felszabadult és boldog Élethez.

TELJES SZÍVVEL HISZEM AZT, HOGY EZ A TUDÁS MINDENKIÉ, MERT MINDENKINEK JOGA VAN A BOLDOG ÉLETHEZ.
MINDEN NAP AJÁNDÉK, NE ADD VISSZA KIBONTATLANUL. ;) <3

(Ha tetszett ez a bejegyzés, arra kérlek, hogy nyomj egy like-ot (Tetszik) itt lent, illetve bátran mond el a véleményedet is.) 

Bevezető

Nyári reggel van, épp most  kel fel a nap mikor ezeket a sorokat írom, végre elkészült a könyv. Most azon gondolkodom a reggeli kávém mellett, mivel szólítsalak meg Téged kedves olvasó.

Minden nap ajándék; ahogy ez a nap is. Jelenleg még csend van körülöttem, a város épp csak ébredezik, és a Párom is alszik még a szomszéd szobában. Nézem a hegyeket az ablakon át, friss levegő áramlik be, és hálás szívvel gyönyörködöm a napfelkeltében. Egész testemet átjárja az érzés, hogy

csodálatos Életem van; annak ellenére honnan jöttem, és miket éltem át... Boldog vagyok, és végtelen hála tölti el a szívemet, amiért élek, és amiért végre megoszthatom a tapasztalataimat, melyeket ebben a könyvben foglaltam össze. Úgy gondolom, tudnia kell mindenkinek:

A fájdalom, a kiábrándultság, a mindennapos rossz hangulat, az unalom, a közöny, és a bűntudattal teli élet helyett, van választásunk.

Képesek vagyunk boldog, teljes,

és kiegyensúlyozott ÉLETET élni!

Amíg ezt nem tudtam, csak pazaroltam az időmet, az energiámat, és egyik napról a másikra, hónapról hónapra éltem. Sokszor voltam egyedül, éheztem, és mivel a szüleimet gyerekkoromban elveszítettem, nem volt olyan családom, mint a legtöbb embernek. Emlékszem, hogy zárkózott, kövér kisfiúként nem találtam helyem a világban, és arra is, hogy ezek miatt sokat csúfoltak. Nehezen tudtam ezeket a sértéseket feldolgozni, de évről évre egyre inkább ráébredtem az igazságra, arra, hogy valójában ki vagyok, mekkora erő lakozik bennem, és hogy bármin tudok változtatni. A testemet, amit nem szerettem, amit szégyelltem, éveken át tartó kemény edzésekkel formáltam át olyanra, amire ma már büszke vagyok. Emlékszem amikor vért izzadva futottam, hogy lefogyjak, később pedig már azért, hogy bebizonyítsam: képes vagyok akár egy maratoni futóversenyt is megnyerni. Arra is, hogy kora reggel mennyire nehéz volt felkelni, és kimenni a hideg hajnali órákban készülni a versenyre, még a munkaidőm megkezdése előtt. Volt, hogy téglákkal megpakolt hátizsákkal jártam a hegyeket, vagy az edzőteremben tettem azért, hogy megváltoztassam az Életemet, míg mások szórakoztak, nyaraltak vagy épp a strandon pihentek. Volt, hogy elfogyott az energiám, hogy nem ment, és volt, hogy abba akartam hagyni az egészet, de ilyenkor egy egy idézet a példaképeimtől hatalmas erőt tudtak adni, és mindig folytattam azt amit elkezdtem. A mai napig erőt merítek ezekből a sorokból, és a könyvben is sok idézetet fogsz találni. Pozitív hatásukat olvasás közben, a fejezet tartalmához illesztve Te is megtapasztalhatod.

A testem formálása mellett, a lelki világomat is rendbe kellett tennem. Magabiztosságomon, önbecsülésemen, saját magam elfogadásán, és szeretetén muszáj volt dolgoznom, mivel csak így lehet igazán teljes, és kiegyensúlyozott Életet élni. Rájöttem arra, hogy mennyire fontos számomra a megfelelési kényszer, vagy a harag elengedése, a kritika feldolgozása, és a másokkal szembeni elvárások megszüntetése is ahhoz, hogy szabadabb Életet éljek. A félelmek leküzdésén, a múlt elengedésén is sokat kellett dolgoznom, és ezekhez Te is megtalálod a tanácsokat a könyvben. Nem az én tisztem megmondani ki milyen Életet éljen. Azt mindenki döntse el saját maga. Viszont felteszem a kérdést: Igazán Boldog vagy?

Ha „nem” vagy „talán” vagy „nem tudom” a válasz, akkor a kérdésem a következő:

Szeretnél ezen változtatni?

Szeretnéd igazán Boldognak érezni magad?

Ha „Igen” a válaszod, akkor engedd meg, hogy a könyvben leírtak segítsenek Neked.

Az út amin én járok, a tapasztalataim amiket leírtam, Neked is segíteni fognak, mert a valós Életből származnak, és ha én képes voltam rá, Te is az vagy!

A sok nehézség, családi tragédia, és kiábrándultság után ma már boldog, kiegyensúlyozott, és teljes ÉLETET élek. Természetesen a változás nem egyik napról a másikra történt, és nem is a szerencsén múlt. Ahhoz, hogy a pozitív változás tartós legyen, sokat kell dolgozni. Nem lehetetlen igazán boldog Életet élni, és nehéz kezdet után is érhetsz el sikert. Ebben a könyvben fejezetről fejezetre mutatom be, mik kellenek ahhoz, hogy az Élet valamennyi területén pozitív változást érj el. Lehet, hogy találkozol olyan dologgal olvasás közben, amiről hallottál már, de valamiért mégsem alkalmaztad eddig az életedben. Bízom benne, hogy ez a könyv a segítségedre lesz, és az új megvilágítás által, elindít téged a cselekvés útján. Valószínűleg lesz olyan is, ami rossz érzést fog kiváltani belőled miközben olvasol. Ezeknél a részeknél mindig gondolkozz el, hogy vajon miért? Mi okozhatja benned az ellenállást, és miért nem értesz egyet. Rajtad múlik, hogy mire hogyan reagálsz, de mindenből tudsz tanulni. Ígérem, hogy a könyv végére minden a helyére fog kerülni, és teljes szívemből kívánom, hogy javulást hozzon az Életedbe.

Több olyan feladattal fogsz találkozni olvasás közben, amikor írnod kell a könyvbe. Ezeket a részeket mindig úgy töltsd ki, hogy tudd: elindítja benned a változást pozitív irányba. Onnantól kezdve, hogy nem csak olvasója, hanem aktív résztvevője leszel a könyvnek, felszabadítod azt az erőt, ami ott van benned, és ami cselekvésre sarkall.

Minden fejezet végén találsz üres oldalt, ahová leírhatod a gondolataidat. Írd le rögtön, ahogy felmerülnek benned olvasás közben, mert lehet, hogy nem fog újra eszedbe jutni abban a formában, ahogy először. Hiszem azt, hogy a könyvben leírtak pozitív irányba terelik a gondolataidat, és cselekvésre fognak inspirálni. Elég a fájdalomból, és az önsanyargatásból, tedd jobbá az Életedet, mert képes vagy rá, és mert

MINDEN NAP AJÁNDÉK!

 (Ha tetszett ez a bejegyzés, arra kérlek, hogy nyomj egy like-ot itt lent, illetve bátran mond el a véleményedet is.)